Sebes Gusztávra emékeztek a Budafoki Temetőben
Szerény síremlék hirdeti a Budafoki Temetőben, hogy kereken 120 éve, 1906. január 22-én született Budafokon a magyar labdarúgás története legnagyobb sikereinek kovácsa, Sebes Gusztáv. Az évforduló alkalmából Sebes Gusztáv síremlékén koszorút helyezett el a Magyar Labdarúgó-szövetség, Budafok-Tétény Önkormányzata, az MTK Budapest és a Budafoki MTE.
Karsay Ferenc, Budafok-Tétény polgármestere, aki maga is részt vett a megemlékezésen a Budafoki Temetőben, Facebook-bejegyzésében emlékezett meg a 120 éve született Sebes Gusztávról, az Aranycsapat szövetségi kapitányáról, a magyar és a nemzetközi labdarúgás meghatározó alakjáról. Mint írta, életútja nem csupán sportsikerek története, hanem egy korszaké, amelyben a magyar futball világszínvonalúvá vált, és példát mutatott szakmai tudásból, szervezettségből és szemléletből.
Sebes Gusztáv irányításával született meg az Aranycsapat legendája, amely nemcsak eredményeivel, hanem játékstílusával is örökre beírta magát a futballtörténelembe. „A labdarúgás nem csupán játék, hanem nevelőeszköz is” – vallotta Sebes Gusztáv. Ez a szemlélet tette őt valódi mesterévé nemcsak egy csapatnak, hanem egy egész futballnemzedéknek.
No de ki is volt Sebes Gusztáv? Nem Budafokon született, hanem a Ferencvárosban, Scharenpeck Gusztáv néven, de édesanyjának köszönhetően, aki bábaasszony volt, a család a kis Guszti gyermekkorában Budafokra költözött, a mai Borkő utcába. Így hát jogosan tekintjük az edzőóriást budafokinak.
Már csak azért is, mert az Aranycsapat későbbi legendás edzője rakta le az alapokat az újjáépülő futballstruktúrában, 1945-ben a BMTE vezetőedzője is volt, majd később elnökként is tevékenykedett, irányításával pedig történetük során először jutottak fel az élvonalba a budafoki piros-feketék. Bár a bennmaradást nem sikerült kiharcolni az 1945/46-os szezonban, a Budafok stabil NB II-es gárdává nőtte ki magát.
A korábban játékosként előbb a Vasast, majd az MTK-t erősítő, és egyszeres válogatottságig eljutó Sebes edzői és sportvezetői karrierje fantasztikus volt. 1945-től 1949-ig a magyar válogatott edzője, 1949-től 1956-ig pedig szövetségi kapitánya volt. Irányításával az Aranycsapat 1952-ben olimpiai bajnok lett Helsinkiben, az 1954-es svájci világbajnokságon pedig ezüstérmet szerzett, miután a döntőben 3:2-re kikapott az NSZK-tól. A sporttörténelembe talán 1953-ban Londonban, az évszázad mérkőzésével írta be nevét kitörölhetetlenül: az általa vezetett Aranycsapat 6:3-ra legyőzte az addig a verhetetlennek hitt angolokat.
1986. január 30-án, 80 éves korában hunyt el.
